Ott a szemlélet az, hogy minden komoly, azaz profi tevékenység: szakma. Az írás is - egy bizonyos hétköznapi, átlagos szint felett: szakma, mint a cipészet, a nyomdászat, a falazás, a burkolás, a tanítás vagy bármi egyéb. Nálunk azonban sokszor deklaráltan: "mindenki ért mindenhez" - persze meg is lehet nézni...

Mondok egy valóságos, létező példát az életből. Egy hentes végzettségű vállalkozó, ahelyett hogy nyitott volna egy pompás, exkluzív húsboltot amilyen közel-távol sehol nincs a lakóhelyén, nem: ő kiadót alapított, és már évek óta dilettáns, megbízhatatlan "kiadványok" tömegével árasztja el a piacot, forgalmát pedig úgy próbálja "felturbózni", hogy pl. újrahasznosított  (magyarul: ronda szürke és kemény) papírra nyomatja a "műveket". Lektora, korrektora, szerkesztője nincs -  nem is tudja, kik ezek, mik ezek, mire valók -, és az "égisze" alatt olyan kiadványok, pl. könyvek jelennek meg, melyek hemzsegnek a helyesírási hibáktól, ízléstelenek, pocsék a kinézetük, illetve nincsenek is tipografizálva stb.  Ez a kiadótulajdonos nyilván tudja, de nem óhajtja tudomásul venni, hogy könyvkiadás, a nyomdászat, azon belül a tipográfia is: komplex szakmák, sőt egy-egy kész könyv nem is csak ezek, hanem összesen legalább 8-10 szakma áldozatos és magas szintű együttműködésének a  "végterméke". A példánkban szereplő, hentesből avanzsált könyvkiadónál - ha klasszikust adnak ki, észre sem veszik két ív összecserélését, tehát például Bánk bán a palotában előbb megöli Gertrudist, majd utána tér haza titokban vidékről a palotába, hogy megölje Gertrudist :) - és mindezt a felnövekvő gyerekek: a középiskolások szülei megveszik, mert a hentes jóval olcsóbban kínálja, mint az Európa, a Magvető, a Corvina vagy sok más, valóban  nagy múltú és PROFI kiadó. És miért tudja olcsóbban kínálni? Mert sem szerkesztőt, sem lektort, sem anyanyelvi szerkesztőt, sem nyomdai korrektort, sem tipográfust, sem grafikust nem tart. Minek? Így elébe vág a könyvet bizony jóval drágábban előállító kiadóknak, és becsapja kevésbé rutinos vásárlóit: az olvasókat....

Abból indultunk ki, hogy miért ismertek és kedveltek a szövegíró cégek Amerikában, és miért nem kedveltek - minthogy nem ismertek - nálunk. Hát ezért. Mert itthon még nem természetes, hogy (ismétlem) minden komoly, azaz profi tevékenység: szakma. Az írás is - egy bizonyos hétköznapi, átlagos szint felett: szakma, mint a cipészet, a nyomdászat, a tanítás vagy bármi egyéb.

Úgyhogy az Írópultnak nincs sok szégyenkeznivalója az ismeretlensége miatt, de ez nem vigasztalhatja: valamit tennie kell ellene. Nem kell túlzottan szemérmeskedni, hiszen bizonyos agresszivitásra - vagy inkább leleményességre és furfangra - feltétlenül szükség van ebben a bellum omnium contra omnes világban. A jó bornak is kell cégér, sőt, csak annak kell(ene). Különben a dilettánsok minősíthetetlen lőrével árasztják el a hitvány termékektől egyre tompultabb érzékű fogyasztókat. Sat.